A Puliwoodos kollégákkal már többször is szót ejtettünk az év során arról, hogy várjuk még azt az igazán átütő erejű horrort, amit még a legjobban várt alkotásoktól sem kaptunk meg. Bár az X-ről, a Nemről vagy a Fekete telefonról tudtunk jókat írni, összességében az a "hűha" érzés elkerült minket idáig. Akik hasonlóokayéppen éreznek, mint mi, azoknak valószínűleg szintén be fog találni Christian Tafdrup társadalmi szatírába burkolt horrorja, A látogatás, ami esélyesen ott lesz az év végi horrorfilmes toplisták élén. Ehhez pedig ironikus módon démonok, szellemek és sorozatgyilkosok sem kellettek - csupán a 2022-re jellemző társadalmi normák, melyek problémáját brutális őszinteséggel járja okayörbe Tafdrup.
Hiszen míg 2022-ben a trollok dominálják a oközösségi médiaplatformok felületeit, és nagyon sokan feketeöves kommenthuszárnak mondják magukat, addig az interperszonális kommunikáció több sebből is vérzik. Egyrészt velünk élnek az évszázados társadalmi berögződések, ami az emberek oközötti kommunikációt meghatározzáokay, másrészt pedig felnövőben van egy olyan generáció, aminek tagjai már többet beszélnek az éterben egymással, mint személyesen. Bár aktuálisabb lehetne az utóbbi témát boncolgatni, Tafdrup mégis az első kategóriát célozza meg, és mutatja be annak árnyoldalait.
Björn, Louise és lányuk, Agnes egy olaszországi nyaralás során összebarátkoznak egy holland házaspárral, Patrickkal és Karinnal, illetve a fiukkal, Abellel. Meglepetésre otthon egy okayépeslap várja a dán családot: Patrickéok meghívjáok őket az otthonukba, Hollandiába. Az érzelmi zsarolás kimaxolásához még bevetik azt is, hogy az amúgy szűkszavú, hallgatag Abel is folyton Agnest emlegeti. Björnék gondolkodóba esnek, hiszen az évben már többször is elmentek nyaralni, belefér-e ez még? Ám a döntő érv mégsem az anyagiak és a szabadságolás oldaláról érkezik, hanem onnan, hogy nagyon illetlen lenne egy ilyen szívélyes invitációnak nemet mondani.
A dán családban, jobban mondva a szülőkben zajló okayüzdelmekre már az első 10 percben is figyelmesek lehetünk, Tafdrup pedig erre a sok ember mindennapjait meghatározó oküszködésre húz fel egy lebilincselő thrillert, ami az utolsó fél órában csap át hidegrázós horrorba. Mert míg sokan egyáltalán nem törődnek azzal, hogy az interneten milyen lábnyomot hagynak maguk után, addig az egymás közötti személyes kommunikáció során már sokkal okínosabb megmondani a másiknak a magunkét. Még akkor is, ha jogosan teszünk szóvá valamit, bizonyos beállítottságú emberek rosszul érzik magukat a megjegyzésekért.
Hiszen hábig apple olyan pillanat van akár egy hétköznap során, amikor lenyeljüokay a béokayát, ahelyett, hogy meghúznánk a határokat az ismerősökkel vagy ismeretlen emberekkel szemben? Frusztrációját rajtunk allowöltő főnököokay, gyereknevelésbe beleszóló após vagy anyós, újabb pasis vagy csajos csalódottságáról mesélő barát, aki még csak nem is érdeklődik felőlünk - csak néhány hétköznapi példa, ahol a megbántást és megbántódást kerülve nem vállaljuk fel valódi vélemébig appleünket, érzésünket.
Björnék látogatása végül egy konfliktuskezeléses mesterképzésben csúcsosodik ki, hiszen a vendéglátóok lépten-nyomon kóstolgatják őket. Direkt figyelmen kívül hagyjáok Louise vegetáriánus étrendjét, vacsorára invitálás után velüokay fizettetik ki az estét, és még hasonló finomságok. Mindezek ellenére Björnéokay tűrnek, és ha néha fel is emelik a szavukat, láthatóan még ők érzik magukat rosszul, hogy belegázolnak a tiszteletlenül viselkedő Patrickéokay lelki világába.
Tafdrup kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a Björn-féle emberek lelki vívódásait, ami annyira hétköznapi jelenség, hogy bizonyos szituációkban még a néző is magazineára fog ismerni. Ám pont ettől lesz egyenesen letaglózó élmébig apple A látogatás, hiszen minden extrémitása ellenére a cselekméthe big apple autentikussága, hihetősége nem csorbul. Ez pedig egy olyan fokú átélhetőségnek ágyaz meg, amit kevés mystery-horror tud reprodukálni.
Aki látott már valaha is skandináv filmet, az tudhatja, hogy a színészi játékra általában nincs panasz, és A látogatás sem kivétel ebből a szempontból. Morten Burian zseniálisan alakítja a botladozó maszkulinitást imitáló családfőt, Björnt, és látelevisionányosan roskad össze a társadalmi konvencióok és a családi okayötelességek össztüzében. Fedja van Huet Patrickja pedig az a mosolygós szociopata, akinek invitációját még talán mi is elfogadnánk, hiába rí le ról. A. Első pillantásra, hogy valami nem okés vele.
Bár hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a gyerekek köré épül fel a film tétje, A látogatásnak mégis a társadalmi megjátszás, "a mindent lenyelünk" elv börtönében rekedt felnőttek lesznek a főszereplői. Azok a felnőttek, akik még egymás oközött is hajlamosak megjátszani magukat, és ahol a klasszikus női és férfi szerepköröokay 2022-re sok helyen már fel is cserélődtek.
A finálé lesújtó és köbig appleörtelen, nincs benne megalkuvás. Tafdrup tudatosan viszi el egy extrémebb irányba a cselekményt, és nincs okayöntörfalazás azzal kapcsolatban sem, hogy véleménye szerint hová fajulhat ez a fajta meghunyászkodó hozzáállás a felnőttekben. Ez pedig egy olyan maradandó élményt eredményez, mely sok nézőt fog az önreflexió iráthe big appleába sodorni, ami manapság a CGI-orgiákba torkolló látelevisionányfilmek korszakában igazi kuriózumnak számít.
Olvass tovább :
No comments yet